Az érzelmi elhanyagolás súlyos károkat okoz a személyiségben - Felnőttkorban is megmutatkozik a hatása
A szülők viselkedése, szeretete hatalmas szerepet játszik a gyermek egészséges lelki és érzelmi fejlődésében. Ha azonban az apa vagy az anya nem adja meg a kellő odafigyelést, törődést, vagy nem megfelelően kezeli a gyerek igényeit, az súlyos károkat okozhat.
Érzelmileg elhanyagoló szülő az, aki alapvetően képtelen odafigyelni, és megfelelően reagálni a gyermek igényeire. Az érzelmi elhanyagolás már egészen korai időszakban megjelenhet, akár a nagyon is mindennapi viselkedések szintjén. Képzeljünk el egy síró csecsemőt. Nem tudjuk, miért sír, elmondani nem tudja, de az biztos, hogy stresszt él át, hogy valami rossz neki.
Ez a belső feszültség, a rossz érzés a csecsemőnek új, és, ahogy a világról, általában erről sem tudja, hogyan kezelje. Ilyenkor egy elég jó szülő felveszi a gyereket, simogatja, ringatja, nyugtatja, és ő maga is érzi, hogy a gyereknek most rossz, hogy segítségre van szüksége, amit ő meg is akar adni. A viselkedésével a szülő megtanítja, hogy a belső feszültség kezelhető, hogy elmúlik, megtanítja, hogy lehet bízni abban, hogy mások segítenek, hogy mellettünk állnak, megtanítja, hogy, aki szeret, az jó hozzánk.
Az érzelmileg elhanyagoló szülő ezt a megnyugtatást nem képes megadni, vagy legalábbis nem olyan mértékben, amire a csecsemőnek szüksége van. Így a gyerek magára marad feszültségével, nem kapja meg azokat a szeretetteli visszajelzéseket, melyekre szüksége lenne egyrészt az adott pillanatban, másrészt ahhoz, hogy pozitív képet alakítson ki magáról. A szüleinkkel való korai kapcsolataink adják meg ugyanis az alapját annak, ahogy később önmagunkhoz és másokhoz viszonyulunk. Ha a szülő nem ad empátiát, akkor azt hihetjük magunkról, hogy túl érzékenyek vagyunk. Ha a szülő nem ad szeretetet, akkor azt tanuljuk meg, hogy nincs miért szeretni minket.
Aki érzelmileg elhanyagoló szülő mellett nő fel, magányos, nem érzi, hogy bárkinek fontos lenne a családban, hogy bárki törődne a másikkal. Ez a tapasztalat pedig felnőttkori kapcsolatokban is visszaköszön. Nem ritka, hogy az elhanyagoló szülő gyermeke számára felnőttként nehéz az empátia megélése, így érzelmileg nehezen kapcsolódik másokhoz, kapcsolatai gyakran felszínesek. Előfordulhat, hogy sokszor érdekek mentén közelít más emberekhez, ahogy az is, hogy úgy érzi, mindent magának kell megoldania. Másra ugyanis úgysem számíthat.
Mivel a szülői szeretetre szükség van ahhoz, hogy a pozitív énkép alakuljon ki, ennek hiányában felnőttként is negatívan láthatja önmagát, így fokozottan szüksége van arra, hogy mások megerősítsék, hogy visszajelzéseket adjanak. Ez a feladat gyakran a párjára hárul, tőle várja az érzelmi igények kielégítését, azt, hogy jobban érezze magát a bőrében. Ez azonban egy olyan teher egy párkapcsolatban, amit nagyon nehéz elbírni, pláne nehéz emellett a teher mellett hosszútávon kielégítő és boldog párkapcsolatban élni.
Forrás: Sákovics Diana. pszichológus, szexuálpszichológus
#verbális bántalmazás #agresszió #bántalmazás
